A nyelv a szabályos fogazat kulcsa és gátja. De miért?
A nyelv amilyen kicsi, olyan fontos szerv. Nélküle lehetetlen lenne a táplálkozás, a beszéd, különféle betegségeknek is indikátora, de szerepe van az arcfejlődésben és a fogak pozicionálásában is. E kettő utóbbit a nyelv helyzete és funkciója befolyásolja.
Hol van a nyelv helye?
Fent a szájpadláson. A nyelv hegye a a felső nagymetszők mögött néhány mm-rel, tehát nem érhet hozzá a foghoz, a nyelv háta pedig felsimul a szájpadlásra. Nyugalmi helyzetben és nyelés közben is!
Ha a nyelv ebben a helyzetben van, akkor belülről formázni tudja a felső fogívet. Ez persze önmagában még nem elégséges, hisz kívülről is meg kell tartani ezt a formát. Ezt a feladatot pedig az ajkak látják el. Ha a száj evésen/ iváson és beszéden kívül zárva van, a nyelv pedig fent helyezkedik el a szájpadláson, akkor az arcfejlődés és a fogak pozíciója nagy valószínűséggel a normális mederben folyik.
A nyelv pozíciója és funkciója azonban nagymértékben befolyásolja az arcfejlődést. Ha a nyelv a helyén van nyugalmi helyzetben és nyelés közben is, akkor képes stimulálni belülről a felső állcsontot és ezzel elősegíti annak horizontális (előre/ oldalra) növekedését, amely meghatározza a fogív hosszát, vagyis hogy lesz-e elegendő hely a maradó fogak számára és ez befolyásolja az arc formáját is, hogy inkább kerek vagy hosszúkás lesz-e.
Mitől változhat meg a nyelv nyugalmi pozíciója?
- Szájlégzés – amikor kinyitjuk a szánkat, akkor gyakorlatilag az alsó állkapocs mozdul lefelé és vele együtt sajnos a nyelv is, hisz hozzá rögzül. Próbáld ki!
- Rövid nyelvfék – egyértemű, hogy ha rövid a nyelvfék, a gyermek (és persze más sem) tudja felemelni a nyelvét a szájpadlásra ill. nem tudja huzamosan ott tartani.
- Cumisüveges táplálás
- Cumizás
- Ujjszopás
Utóbbi három tevékenység -amint a képen is jól látszik- lekényszeríti a nyelvet az alsó szájtérbe. Ez a nyelvtartási pozíció egy idő után rögzült szokássá válik.
Legegyszerűbb, ha megakadályozzuk a rögzüt alsó nyelvtartást, ha pedig már kialakult ez a rossz szokás, megfelelő myofunkcionális tornával tónusba hozhatók az ajkak, orca izmai és a nyelv, megszűntethető a szájlégzés, a nem megfelelő nyelvtartás és nyelvmozgás.