Azt gondolná az ember, ha nagyobb/több levegőt lélegzik be, akkor több lesz a vérében az oxigén. Azonban ez nem így van! A túl sok levegő túlterheli a szervezetet, mert közben a sejtek oxigénellátottsága alacsony szinten marad.
Egy kis biokémia:
A vörösvértestekben található egy hemoglobin nevű vastartalmú protein, amely az oxigén szállításáért felelős. Az oxigénszaturáció azt mutatja meg, hogy mekkora az oxigént tartalmazó vörösvértestek aránya a vérben az oxigén szállítására alkalmas vörösvértestekhez viszonyítva. Ez egészséges emberben 95-99%. 100% azért nem lehet, mert az azt jelentené, hogy olyan erős a kötés az oxigén és hemoglobin molekula között, hogy a vérsejtek nem tudják leadni az oxigént a szövetekbe, szervekbe, izmokba. A vér hemoglobinjának oxigénleadó képessége úgy javítható, ha szén-dioxid koncentráció növekedik. (lásd: Bohr- effektus) Akármilyen furcsán hangzik, nem az oxigén van hatással a légzésed hatékonyságára, hanem a szén-dioxid. Ha többet lélegzünk be, mint amennyire szükségünk lenne, akkor túl sok szén-dioxid áramlik ki a tüdőnkből, és kerül ki a vérkeringésünkből. Ha ez hosszú időn keresztül fennáll, a szén-dioxid koncentrációt érzékelő kemoreceptorok érzékenysége nő. Így az agy légzésközpontja folyamatos utasítást ad a belégzésre. Kialakul a hiperventilláció, annak összes negatív következményével.
Az orrunk légzésre való, a szánk evésre vagy beszédre, de semmiképpen sem légzésre.
A szájon át történő légzés miatt szintén kialakulhat hiperventilláció. Ilyenkor nagy lélegzeteket veszünk és a mellkas felső része mozdul (rekeszizom inaktív marad, amely az egész mély elülső mozgásláncra kihat). A szájlégzők rendszeresen panaszkodnak alacsony energiaszintről, koncentráció hiányról és levertségről. Az orral ellentétben a száj nem képes kiszűrni a levegőben lévő apró szemcséket, szennyeződéseket, baktériumokat, mikróbákat. Ez különféle betegségek, allergiák és asztma kialakulásához vezethet.
Látható, hogy légzésünk életünk számos területére hatással van, nem mindegy tehát hogy orron vagy szájon keresztül lélegzünk-e. Speciális tornával és kiegészítő terápiás kezelésekkel az arcizmokat tónusba hozhatjuk, az állkapocsízület és a nyelv működését normalizálhatjuk, az orrlégzésre való áttéréssel pedig jobb közérzet, magasabb sportteljesítmény, kevesebb betegség vagy egyéb ezzel összefüggő panasz várható.